Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.
Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.
Friedrich Hölderlin : HÄLFTE DES LEBENS
Hölderlin : Az élet fele - Bernáth István fordítása
Sárga körtéivel csüng
s vadrózsákkal befutva
a tóba a part,
ti szépséges hattyúk,
és csóktól ittasan
merítitek
fejetek a józanság szent vizébe.
Jaj nekem, hol lelek
virágot télen, és hol
napsugarat
s árnyékot a földön?
Szótlan s rideg
a fal, s csörgése hallik
szélkakasoknak.
Hölderlin : Az élet felén - Görgey Gábor fordítása
Sárga körtékkel és
teli vadrózsával, a domb
belecsüng a tóba,
ti, hamvas hattyúk,
csókittasan
mártjátok fejetek
az istenjózanságú vízbe.
Ó jaj, hol találom én, ha
tél van, a virágokat, hol
a napfényt,
s árnyékát a Földnek?
Falak állnak
hidegen, némán, a szélben
csattog a szélkakas.
Hölderlin :Az élet felénél - Hajnal Gábor fordítása
A parttól sárga körte
és dús vadrózsa hajlik
most a tó fölé
s ti, szelíd hattyúk,
csókoktól részeg
fejeteket szent józan
hűs vizekbe mártjátok.
Jaj nekem! hol vegyem
majd télen a virágokat, s hol
a napsugarat
s az árnyékot e földön?
Néma falak
hidegen állnak, szélkakas
csörög a szélben.
Hölderlin : Az élet feleútján - Illyés Gyula fordítása
Sárga körték és
csipkegolyók özönével
csüng a tóra a táj.
S hattyúk, ti megszelidültek,
csók-mámor után
fürdetitek fejeteket áldott
hűvösség habjaiba.
Jaj, hol lelek én, tél
jöttén virágokat, napsugarat,
árnyék-játékot a földön?
Állnak hidegen, némán
a falak s csak a kémény
bádog zászlaja sír.
Hölderlin : Az élet felén - Kányádi Sándor fordítása
Már sárga körtét ringat
s piruló csipkebokrot
a tómenti part,
s ti kecses hattyúk
csóktól ittas főtök
merítitek a szent
józanság vizébe.
De jaj, hol lelek én
tél jöttével virágot és hol
napsütést majd
és árnyat a földön?
Szótlan mered
a zord fal, ércvitorlák
sírnak a szélben.
Hölderlin : Az élet fele - Keresztury Dezső fordítása
Sárga gyümölccsel hajlik
és vadrózsával telten
a tóba a part,
ti boldog hattyuk;
és csóktól ittasan
hajtjátok fejetek
a szentül józan vízben.
Jaj, hol veszem én, ha
tél lesz már, a virágot és
a napsugarat
s árnyékot a földön?
A falak némán
állnak és ridegen, a szélben
csikorog a szélkakas.
Hölderlin : Az élet felén - Képes Géza fordítása
Megrakva sárga gyümölccsel
s vadrózsával telehintve
hajlik a tóba a part,
ti gyönyörű hattyúk!
s csókoktól mámorosan
merül fejetek a józan
szent víz habjaiba.
Jaj, honnan veszek én, ha
majd jön a tél, virágokat, áldott
napsugarat
s árnyékot a földön?
Szótalanul, ridegen
állnak a falak, a szélben
csattognak a zászlók.
Hölderlin : Az élet fele útján - Kosztolányi Dezső fordítása
Sárga virággal és vad
rózsákkal rakva csüng le
a part a tóba,
ti nyájas hattyúk,
és részegen csóktól
a józan és szent vízbe
mártjátok fejetek.
Jaj nékem, hol kapok én, ha
tél jön, virágokat, és hol
napsugarat
és árnyékot a földön?
Falak merednek
szótlan s hidegen a szélben
csörögnek a zászlók.
Hölderlin : Az élet dele - Rónay György fordítása
Sárgás körtéivel dől,
vad rózsákkal rakottan
a tóba a táj;
ti nyájas hattyúk,
csókittasan
hajtjátok a
szentjózan vízbe a főtök.
Jaj nékem, hol veszem,
ha tél jön, a virágot és hol
a napsugarat
s árnyát is a földnek ?
Hideg falak
állnak némán, a szélben
zirren a zászló.
Hölderlin : Az élet felén - Szabó Lőrinc fordítása
Sárga körtékkel és vad
rózsákkal omlik
a tóba a hegy;
óh drága hattyúk,
csókmámorosan
merül fejetek
a szentjózan vízbe.
Jaj nekem, hol kapok, ha
tél lesz, virágokat és
ragyogó napot
és földi árnyat?
Hidegen állnak
a néma falak, a szélben
zörög a szélkakas.
Hölderlin : Éltem delelőjén - Szalki Bernáth Attila fordítása
Alant tükröződik a
Tóban sárga körtékkel,
Rózsákkal a táj.
Szép, büszke hattyúk,
Csóktól ittasultak,
Hűtsétek főtök
Bölcsességnek szent vizében!
Félek, mert hol várnak,
Ha jön tél, virágok engem, s hol
Érhet napfény
Vagy hűs árny, s hogy élek?
Hideg közönnyel
Állnak a falak, szélben
Fémzászló zörren.
Hölderlin : Éltem delelőjén - Szalki Bernáth Attila fordítása /2. változat
Ringva, lent tükröződik
Tóban sárga körtékkel,
Rózsákkal a táj.
Szép, büszke hattyúk,
Csóktól ittasultak,
Hűtsétek főtök
Bölcsességnek szent vizében!
Félek, mert hol várnak
Engem szép virágok, tél ha jő,
Fénye Napnak,
Fáknak hűvös árnya lész-e?
Jéghideg szótlan
Állnak várfalak, szélben
Zörren fémkakas.
Hölderlin : Az élet felén - Tandori Dezső fordítása
Sárga körtéket csüggeszt,
vadrózsa-burjánzást vet
a tóba a vidék.
Ó, drága hattyúk,
csóktól ittasult
koponyátok bukjon
józanító, szent vízbe.
Jaj nekem, ha a tél jön,
honnét vegyek virágot,
napfényt, honnét
árnyát e földnek?
Szótlan falak állnak
ridegen, a szélben
megzörrennek az érckakasok.
Friedrich Hölderlin : HÄLFTE DES LEBENS
Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.
Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.
